7. fejezet: Ki is nekem Malia?

Hirtelen hallottam, hogy valaki kopog a bejárati ajtón.

- Shh... Valaki jött. Mindjárt jövök. csak megnézem.

- Vigyázz magadra! - ragadta meg a kezem a lány.

- Nem kell félteni! Megtudom magam védeni! - és elővettem egy kést.

A lány elmosolyodott, majd elengedett. Kimásztam olyan halkan, ahogy csak tudtam. Lementem és kinyitottam az ajtót. Stiles állt ott. A mellkasa szét volt karmolva.

- Segíts légyszi! - majd összeesett.

Nem tudtam mit csináljak. Ha ő tartotta fogva a lányt és a fiút, akkor akár engem is elrabolhat. Felemeltem és lefektettem a kanapéra. Elővettem az egészségügyi ládát, majd megpróbáltam összevarrni a sebeket. Megvizsgáltam és elég mélyek voltak. Összevarrtam, majd óvatosan ráadtam apa régi pólóját. Mivel Stiles eszméletlen volt, gondoltam felmegyek és megkérdezem, hogy vajon ő tartotta-e őket fogva.

- Nyugi, csak én vagyok. - másztam le.

- Ki volt az? - kérdezte a fiú.

- Először inkább én kérdezek. Ki tartott titeket fogva? A ház tulajdonosa?

- Stilesra gondolsz? - néztek rám.

- Igen.

- Nem fogsz hinni nekünk, ha elmondjuk ki tartott minket fogva.

- De hinni fogok csak muszáj elmondanotok, hogy ki volt az, mert így nem tudok segíteni.

- Te biztos vagy abban, hogy meghalt a családod?

- Igen. A bátyám és az apám.

- Szóval te nem is tudsz róla? - kérdezték egyszerre.

- Miről? - fagytam le.

Ekkor valaki bekopogott a kis ajtón.

- Nem azt mondtad, hogy senki nem tud a szobáról? - dühöngtek.

- De. Csak a nagyapám és én tudok róla. Még anya se.

Lassan odamentem és kikukucskáltam egy kis résen.

- Stiles az. Beengedjem? - néztem rájuk.

- Huh. Persze. - könnyebbültek meg.

Kinyitottam és egy hirtelen mozdulattal lerántottam.

- Honnan tudsz erről a szobáról? - nyomtam a falhoz.

- A nagyapád mondta még régen.

- Te ismerted a nagyapám?

- Ino tudnod kell, hogy én sem vagyok egy átlagos szomszéd.

- Ezt már valahogy éreztem. - nevettem.

- Emlékszel a múltkorira? Ami a Kawaguchi-tónál történt.

- Sakurával? Várj! Te voltál. Te voltál a farkas. Te mentettél meg. - engedtem el.

- Igen. Megesküdtem a nagyapádnak, hogy az életem árán is megvédelek. Elkezdtem szédülni és hirtelen összeestem. Mikor felébredtem Stiles ölében feküdtem a nappaliban. Ránéztem majd halkan suttogtam.

- Köszönöm.

 Közelebb hajolt, belenézett a szemembe, majd az ajkamra és megcsókolt. A csókunkat egy nagy csattanás szakította meg. Stiles és én a nappaliban voltunk. Felrohantunk, és az ablakom ki volt törve. A titkos ajtó pedig nyitva volt. Lemásztunk. Csak a fiú volt ott.

- Elvitte. - suttogta.

- Ki vitte el? Hogy hívnak? – kérdeztem.

- John. John-nak hívnak. - fogta véres pólóját.

- Mutasd a sebed! - emelte el John karját Stiles.

- Nagyon súlyos? - kérdeztem.

- Eléggé! - állt fel.

- Stiles! Mentsd meg Sophie-t és öld meg azt, aki elvitte! - kiabált John.

- Mégis kit akarsz megölni? - álltam fel.

- Ino tudnod kell valamit. Amikor megszülettél nem ketten voltatok testvérek. Előtted született egy nővéred, akit édesanyád holtan hozott a világra. A szülésznők átvitték egy másik szobába. Másnap, mire édesanyád utoljára látni akarta, nem találta a szobában. Szólt az orvosoknak, de sehol nem találták a babát. Apád tudta, hogy mi történt vele. Így hát útnak indult a nagyapádhoz segítséget kérni, mert tudta, ha a nővéred felnő és megtalál téged, nem ölelést akar majd, hanem a halálodat. Azt akarja, hogy szenvedj úgy, mint ő. Ezért vagyunk itt mindannyian.

- De ha halott volt, akkor mégis hova lett? Ráadásul újszülött baba még csak járni sem tud. – értetlenkedtem.

- Valaki elvitte. Azt próbáljuk kideríteni, hogy ki. – mondta John.

- Várj, hogy érted, hogy ezért vagytok itt mindannyian? Kik vannak még? És te, John honnan tudsz a nővéremről?

- A nagyapád a védelmedre küldött minket, egyenesen San-Franciscobol. John, Derek, Sophie, én és még ketten vannak.

- Ti mind miattam vagytok itt? Ki az a másik kettő?

- Igen. Egyiküket szerintem már ismered. – nevettek.

- Miért? – lepődtem meg.

- Az egyikük az én drágalátos húgom, Malissa. – mondta Stiles.

- A másik a nagynénéd, aki valójában nem a nagynénéd.

- Malia? Akkor kicsoda? – néztem rájuk tágra nyílt szemekkel.

- Ő a te…