5. fejezet: Mi történhetett Sakurával?

A rég nem látott nénikém volt az. A külseje még mindig nem változott, ugyanolyan fiatalos és gyönyörű. Még így 30 évesen is. Körbenézett, majd odasétált hozzám.

- De rég láttalak! Hogy megnőttél! – puszilt meg.

- Én is rég láttalak Malia nénikém.

- Anyukád mondta mi történt. Nagyon sajnálom.

- Ezt inkább hagyjuk.

- Gyere, hazaviszlek. – tolt a kocsihoz.

- Köszönöm.

- Ugyan.

Betette hátra a tolókocsit engem pedig az anyósülésre ültetett. A ház előtt anya beszélgetett Stiles-szal. Begurultam mellettük, mint aki észre sem vette őket. Anya utánam kiabált.

- Már köszönni sem tudsz?

- Bejössz? – néztem a nagynénémre.

- Persze!

Bent a házban a nagynéném segített felmenni a szobámba. Leültünk és beszélgettünk egy kicsit.

- Mi volt ez az előbb odalent? – kérdezte.

- Hagyjuk. Hosszú.

- Talán kavarsz azzal a fiúval?

- Dehogyis! Az kéne még! – háborogtam.

- Mindenesetre az a fiú nem úgy nézett rád, mint egy átlagos szomszédra.

- Ezt mégis hogy érted?

- Volt a tekintetében valami. De mindegy is, ha úgyis utálod, miért érdekel ennyire? – mosolygott.

- Én egy szóval sem mondtam, hogy utálom. Csak nem lennék a barátnője. Az nem ugyanaz.

- Nekem mindegy. Hozok fel valami vacsit.

Kifelé menet megállt az ajtóban és azt mondta:

- Nekem bemesélheted, de legalább magadnak ne próbáld!

Nem tudtam mire gondol. Viszont fel kell hívnom Dereket, hogy mit mondott Sai.

- Hello! – köszöntem bele a telefonba.

- Szia csajszi!

- Beszéltél Sai-jal? – kérdeztem.

- Mielőtt beszéltem volna vele, elakartam mondani valamit.

- Mit? – kezdtem megijedni.

- Tegnap, miután látott téged azzal a fiúval… - kezdett bele.

- Igen? Mondjad már!

- Hazament. A buliban ott volt az a lány is, aki már év eleje óta rá van kattanva Sai-ra. Láttam, hogy beszélgetnek, majd bemennek Sai szobájába.

Innestől tudtam mi történt.

- Gondoltam, megnézem, mit csinálnak. Amikor benyitottam nem hittem a szememnek. Sai lefeküdt azzal a nővel. Ezek után kijöttem Sai pedig utánam jött és arra kért, hogy ne mondjam el neked. Mert szeret téged tiszta szívéből és, hogy ő ezt nem akarta stb.

Nem bírtam megállni, hogy ne sírjam el magam.

- De én nem bírtam neked hazudni.

- Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. – változott el a hangom, majd eldobtam a telefonom.

Felálltam a kerekesszékből és lerohantam a lépcsőn. Soha nem éreztem ilyen erőt, mint most. Mintha nem is tört volna el a lábam. Odalent még mindig beszélgetett anya meg Stiles. Elviharzottam mellettük. Anya tátott szájjal nézett, viszont Stileson mást láttam. Olyan, mintha mérges lett volna. Ezek után mindent figyelmen kívül hagyván rohantam, ahogy csak tudtam. Felszálltam a buszra és útnak indultam a Kawaguchi-tóhoz a kezemben egy szál bíbor jácinttal. Mikor odaértem egy ismerős embert láttam. Odarohantam, megálltam mögötte, nagyot nyeltem, majd megkérdeztem.

- Te vagy az Sakura? – reménykedtem.

Ekkor megfordult és ő volt az. Szorosan átöleltem, de ekkor megláttam az arcát. A szemei ki voltak vágva, a szája pedig össze volt varrva. Ellöktem, majd eszembe jutott apa. Ugyanígy halt meg, és ugyanitt. Nagyon megijedtem és nem tudtam mit csináljak. Ránéztem Sakurára, ő pedig nekem ugrott elkezdte harapni a nyakam és a fejem. Azt éreztem, meg fogok halni, de ekkor valaki lerántotta rólam és üvöltött egy nagyot. Ránéztem és ledöbbentem. Hisz ez egy farkas. Mit keres itt? Egyáltalán miért nem ölt meg? Felálltam és elkezdtem rohanni az erdőbe. Valaki suttogni kezdett.

- Érted már Ino? Hogy mit éltem át, min mentem keresztül? Ezt fogod te is átélni!

A hang egyre jobban felerősödött.

- Nem fogok fizetni a szellemnek! – kiabáltam egyre hangosabban.

Olyan erőt éreztem magamban, mint még soha. A szemem piros lett a testem tűzforró. Kisétáltam az erdőből, hogy segítsek a farkasnak. Ránéztem Sakurára és elüvöltöttem magam.

- Takarodj innen!

Majd felnéztem, pont a szemébe. Úgy tűnt, mintha megijedt volna. Elkezdett szaladni a víz felé, majd eltűnt. Ekkor összeestem és mire feleszméltem újra otthon feküdtem az ágyamban. Stiles pedig az ágy végén ült.

- Haragszol rám? – kérdezte.

- Ugyan miért haragudnék? – értetlenkedtem.

- Mert olyat tettem, amit nem kellett volna.

- Mit tettél Stiles?