2. fejezet: Vajon mi történhetett Sakurával?

Amikor vége lett az infó órámnak kimentem szünetre, hogy megkérdezzem Sakurát: vajon vele is ez volt? De sehol nem találtam. Megkérdeztem az osztálytársait, de ők sem látták. Az utolsó órám után elindultam a buszhoz, gondolván ott úgyis összefutunk. De nem volt sehol. Hazaértem, majd lassan benyitottam. Anyukám szokásához híven nézte a sorozatát. Felmentem a szobámba és megpróbáltam felhívni Sakurát, de nem vette fel. Kezdtem megijedni. Lehet, köze van az eltűnésének ahhoz, ami vele és velem történt? Ekkor valaki kopogott az ajtómon.

- Gyere! – kiáltottam reménykedve, hogy Sakura az.

Az ajtó lassan kinyitódott. Nagyon meglepődtem. Sai lépett be az ajtón. A szívem elkezdett hevesen verni, majd megkérdeztem tőle:

- Miben segíthetek? – mondtam elcsukló hangon.

- Csak megszeretném kérdezni, hogy nem-e jönnél el holnap a házibulimba? – mondta elvörösödött arccal.

- Én? – lepődtem meg.

- Csak mondj igent így is elég zavarba vagyok. – nevetett.

- Na, jó elmegyek, de csak a te kedvedért. – pirultam el.

- Jó lesz, ha nyolckor eljövök érted? – kérdezte Sai.

- Nekem tökéletes. – válaszoltam.

- Oké akkor találkozunk holnap. Szia! – köszönt el.

- Várj Sai! – kiáltottam utána.

- Tessék? – fordult vissza.

- Miért hívsz meg? Hisz én vagyok a suli lúzere. Egyáltalán, hogy-hogy szóba állsz velem? Soha nem beszéltünk. – néztem rá kérdően.

- Honnan veszed, hogy te vagy a suli lúzere? Szerintem egy csodás lány vagy és nem kell figyelned azokra, akik ezt nem így gondolják. – bújt egyre közelebb.

- Ezt komolyan gondolod? – kérdeztem.

De ekkora az ajkunk már összeért és megtörtént az, amire mindig is vágytam, megcsókolt. Soha nem éreztem ilyen boldogságot azóta, hogy… Ekkor hallottam valami halk hangot a háttérből.

- Segíts Ino! Kérlek! – suttogta valaki.

Hirtelen elkaptam a fejem majd felugrottam az ágyról, Sai is felugrott, majd rám nézett és halkan a fülembe súgta:

- Te is hallottad? – nézett rám ijedt arccal.

- Nem. – válaszoltam.

Tudom nem volt helyes hazudnom, de nem akartam ráhozni a szívbajt. Azt meg végképp nem, hogy bolondnak nézzen.

- Biztos csak Jenny volt az. – nyugtattam.

- Ki az a Jenny? Én úgy tudom nincs testvéred.

Egy pillanatra elszomorodtam, de ekkor megfogta az arcom rám mosolygott majd kérdezte:

- Akkor megmutatod Jennyt? Már kíváncsi vagyok, hogy ki ő. – nevetett.

- Persze! Jenny! – kiáltottam fel.

Nagy dübögés hallatszott a lépcsőn, majd kicsapódott az ajtó. Ekkor Jenny ráugrott Sai-ra és elkezdte nyalogatni.

- Szóval, ő lenne Jenny? – kelt fel a földről.

- Igen! Ő, az én kiskutyám. – válaszoltam.

- Nem épp egy kiskutya! – nevetett. Na, jól van, nekem most már tényleg mennem kell. Nyolcra kész legyél! – mondta majd elindult az ajtó felé.

- Kész leszek! – kiáltottam utána mosolyogva.

Miután elment Sai, kinyitottam a szekrényem, hogy megnézzem, mit vegyek fel holnap a bulira. Miután kiválasztottam, kiraktam az ágyamra és elmentem fürdeni. Beleültem a kádba. majd lehunytam a szemem. Ekkor a víz, amiben fürödtem vérré változott. Gyorsan kiugrottam és elindultam az ajtó felé, de valami megragadta a lábam és vissza rántott. Felsikítottam és hátra néztem. Nem hittem a szememnek mikor megláttam ki az. Ellöktem majd kirohantam a fürdőből és megálltam az ablak előtt. Hirtelen egy nagy lökést éreztem majd mögöttem kitört az ablak én pedig kizuhantam. Csak feküdtem és nem tudtam megmozdulni. Ekkor kinyitottam a szemem és újra minden ugyanúgy volt. Kiszálltam a kádból és bementem a szobámba. Hirtelen valami hideg csapott meg. Próbáltam nem törődni vele, de egyre hidegebb kezdett lenni. Felöltöztem majd lementem anyához. Vacsora közben megkérdeztem emlékszik-e arra, ami reggel történt. De semmire nem emlékezett.

- Miért mi történt? – nézett rám kérdően.

- Semmi. Csak megígérted, hogy ma megnézünk este valami filmet.

- Tényleg? Hát, ha ezt mondtam, akkor gyere, én már tudom, mit nézzünk. – rántott fel a székről.

Leültünk a kanapéra, anya pedig betette a DVD lejátszóba a CD-t, majd elkezdődött a film.